Ünnepelt a Magyar Pékszövetség augusztus 19-én. Az alkalmat a szervezet 30 éves jubileuma adta, ugyanakkor sokkal több volt ez, mint születésnapi összejövetel. Ünnepe volt a kenyérnek, a pékeknek, a sütőipari vállalkozásoknak is. A rendezvény fővédnöke, Nagy István agrárminiszter ünnepi beszédében megköszönte a pékek folyamatos helytállását, valamint beszélt arról, hogy az elmúlt 30 évben a pékek poraiból felépítették és újraalkották ez a szakmát.
A városligeti Műjégpálya Dísztermében tartott ünnepség nyitóbeszédét Nagy István agrárminiszter tartotta, aki az alábbi gondolatokkal köszöntötte a megjelenteket, és a lélekben együtt ünneplőket:
„Ha kenyér van, minden van. Azt hiszem, ennél többet nem is kellene mondanom, még annyit, hogy köszönjük szépen! Köszönöm azt az elmúlt 30 évet, amit a Szövetség letett az asztalra. Köszönöm azt a sok munkát, ami alatt, 30 évvel ezelőtthöz képest teljesen megváltozott minden! Ha emlékezünk még a 90-es évekre, hogy mi volt akkor, milyen kínálatok voltak akkor a boltok polcain, és mi van most, Azt tudom mondani, hogy az önök keze munkája nem volt hiábavaló. Mind a fogyasztói szokásokban, mint az új termékekben az önök keze munkája nap, mint nap meglátszik. Gratulálok hozzá! A 30 év egy olyan fejlődés volt, egy teljes átalakulás volt ezen a piacon és, ebben a szegmensben, amihez tiszta szívből gratulálok! (...)
Nincs talán még egy ilyen termék, mint a kenyér, amelyet ekkora tisztelet vesz körül. Nem véletlenül hívjuk és hívják még oly sok helyen még ma is az életnek. Hiszen valóban, ha kenyér van, minden van. És mennyi szinonima tartozik ehhez a szóhoz, hogy kenyér. A munkánk, az egész életünk mind mind ezzel a szóval kifejezhető. Ez az ami igazából fantasztikus dolog. Az a megújulás, az a technológiai fejlődés, az az innováció, amit ebbe a termékbe önök az elmúlt 30 évben belesűrítettek, az minden tiszteletet megérdemel.
Fölépítették poraiból és újraalkották ezt a szakmát teljességgel átstruktúrálódott az egésznek a menete és ma sok száz és sok ezerféle termékválasztékkal egy olyan kínálatot teremtettek, amely minden elismerést megérdemel.
Ha megnézzük, hogy milyen összetett mindaz, amit önök tesznek, hogy mennyi minden kell ahhoz, hogy ma itt lehessünk. Valójában ez a 30 év nagyon komoly munkával telhetett, mire megszerveződtek, mire rájöttek, hogy nem egymás ellenfelei, hanem jó esetben csak konkurenciái, hogy sokkal jobb, ha összefognak, mégiscsak közös érdekképviselettel sokkal több sikert tudnak elérni. Az, hogy ma itt vannak együtt, örülnek egymás sikereinek ez egy nagyon szép látvány, köszönöm szépen! Nagyon hálás vagyok azért, hogy ismerhetem önöket, hogy találkozhattunk, hogy nehéz időkben közösen próbáltunk problémákat megoldani. De azt hiszem, mindennél előremutatóbb az, hogy önök is képesek együttműködni, képesek szövetségeket kötni, és képesek közösen feladatokat megoldani, érdeket érvényesíteni. Ennek mi vásárlók vagyunk a leginkább a nyertesei, hiszen azzal, hogy önök együttműködve fejlesztik ezt az ágazatot, fejlesztik ezt a szakmát, az azt jelenti, hogy minőségibb és jobb kenyér kerül minden nap az asztalunkra. (...)
Önök mindnyájan egy-egy különleges egyéniség, valami olyan jókedvvel megáldva és megteremtve a Jóistentől, amire legyenek nagyon büszkék! Egy olyan szakmát űznek, amit senki más nem űz, és ez egy nagyon nagyon jó dolog. Egyéniségként közösséget teremtenek maguk köré, ami egy nagyon példamutató dolog ebben az életben, nincs hasonlóra példa. Az, hogy ünnepelünk, hogy ünnepségeket szerveznek szerte településeken, az, hogy huszadika, tradicionálisan is Szent István ünnepe összekötődik az új kenyér ünnepével, az egyik legkiemelkedőbb ünnepünkkel - és ott vannak önök, hogy meg tudjuk köszönni az önök munkáját is az új kenyérrel. Mert ha belegondolnak varázsolnak, mindig azt szoktam mondani, hogy olyan példaértékű, mindaz ami itt történik, és a magyar nemzetre is példaértékűnek kell lenni, hiszen a búzaszemek elperegnek egymás mellett, igaz? Jaj nekünk, a társadalom tagjainak, ha úgy élünk, hogy csak úgy elpergünk egymás mellett. De ha van egy kis kovász, van egy kis víz, van egy kis só, akkor már nem pergünk el egymás mellett, hanem új értelmet nyer az életünk, és kenyér leszünk. Ezt a csodát csinálják önök minden nap. (...)
30 éves jubileumuk alkalmával tiszta szívből megköszönöm az önök munkáját és Kívánom azt, hogy legyen kedvük még nagyon sokáig dolgozni, és a társadalom legmagasabb tisztelete övezze az önök munkáját! Önök különlegesek, kivételesek, nélkülözhetetlenek."
A sütőipar és a Magyar Pékszövetség jövője azonos
Az ünnepség folytatásaként Septe József a Magyar Pékszövetség elnöke felidézte a szövetség elmúlt harminc évének mérföldköveit, korábbi elnökeit, a szervezet életében jelentős szerepet játszó szakembereket:
„(...) a második világháború után a körülbelül 4 ezer sütőiparos sorsa megpecsételődött. Egy részüket államosították, egy részük működését teljesen ellehetetlenítették. Ezzel a nagyipari termelés útjára lépett a sütőipar, következett a kenyérgyárak építésének korszaka.
1990-ben 45 pék úgy gondolta, elérkezett az idő, hogy ezt a folyamatot visszafordítsák, és újra legyen érdekkérvényesítő szervezete a pékeknek.
Május 21-én Hugyecz István, váci pék elnökletével megalapították a Magyar Pék, Sütő - és Kapcsolódó Szakmák Ipartestületét Budapesten. Itt kezdődött a Magyar Pékszövetség története.
Az alapítók szándéka szerint érdekvédelmi feladatokat láttak el, a szakterületet érintő jogszabályokkal kapcsolatban fogalmaztak meg véleményt, tettek javaslatokat. A szakmai hagyományok, örökség ápolása, oktatás kiemelt helyet foglalt el vállalásaik között, miközben a jövőbe mutató fejlesztéseket, újításokat is igyekeztek felkutatni, és megismertetni a sütőipari szakemberekkel. Egy olyan korszakban vállalkoztak a pékek képviseletére, amikor viszonylag kevés kis pékség működött, a meghatározók a kenyérgyárak, a nagyüzemi kenyérgyártás volt, a kereskedelem még nem rendeződött át, nem jelentek meg a hazai pályán a multik, nem voltak külföldi vállalatok.
Hittek abban, hogy a kisüzemeké a jövő. Természetesen már jobban felszerelt, akkori szemmel nézve is modernebb technológiát tartották a fejlődés útjának.
Az idő igazolta a 45 alapítót. A pékeknek volt igénye arra, hogy összefogjanak. (...)
Ma is érvényesek az alapításkori célkitűzések, és ma is hiszünk abban, hogy csak összefogással, közös erővel tudunk eredményeket elérni. A Magyar Pékszövetség a sütőipar egészét képviseli beleértve a mintegy 17 ezer munkavállalót és családjaikat is."